Önmagától adódik a kérdés: milyen ismét a régi-új együttessel készülni?
– Nagyon jó itthon lenni, hiszen a Fradi nagyon közel áll a szívemhez, korábban szép sikereket értem el a klubbal, és mindenkit ismerek a csapatból, az új arcokat is, hiszen a válogatottban már játszottunk együtt. Nyugodtan mondhatom, könnyedén megy a beilleszkedés, erős együttes van formálódóban, így bizakodó hangulatban készülünk a rajtra.

– Korábbi edzője, Németh András hívta a Váchoz. Mi döntött végül a Ferencváros mellett?
– Vívódtam, hogy a Vácot vagy a Fradit válasszam, mert mindkét helyen szívesen láttak volna, ám az a négy év, amit korábban eltöltöttem ennél a klubnál, nagyon sokat számított, hiszen itt váltam stabil válogatott játékossá. Bevallom őszintén, Anikó miatt is nehéz volt meghoznom a döntést, hiszen tudtam, az érkezésemmel kevesebb lehetőséghez juthat, de ő is biztatott, hogy fogadjam el a klub ajánlatát. Jó testvérek vagyunk, így ebből biztosan nem lesz nézeteltérés.

– Mindössze egy évet töltött Podgoricában. Nem bánta meg a külföldi kalandot?
– Szó sincs erről! Nagyon rosszkor sérültem meg, ez alapvetően határozta meg a szezonomat a Buducsnosztnál, ami így nem úgy alakult, ahogy előtte elképzeltem, de hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam. Én azt vallom és javaslom mindenkinek – nemcsak kézilabdázóknak, civileknek is –, ha tehetik, próbálják ki magukat külföldön néhány évig. Új kultúrát, új közeget ismerhetnek meg, ami nem múlik el pozitív hozadékok nélkül.

– Az új igazolásokkal egyértelműen erősödött a Fradi, amelytől így mind a vezetők, mind a szurkolók jobb eredményt várnak, mint az előző idényben. Személy szerint mivel lenne elégedett az előttünk álló szezon végén?
– Ha a bajnokságról beszélünk, akkor legalább érmet szeretnék, a KEK-ben pedig a lehető legmesszebb próbálunk eljutni. Úgy látom, most minden adott ahhoz, hogy ismét a legjobbak között legyünk. Biztos az anyagi háttér, hiányposztokra erősített a csapat és szerintem, ahogy jönnek az eredményekkel, a szurkolók is mind’ többen és többet segítenek majd. Erős a bajnokság, hiszen legalább öt csapat pályázik a dobogóra, de úgy vélem, hogy egy-egy meccsen még az ETO-t is meg lehet majd fogni.

– Úgy tűnik, a Ferencvárosnál bíznak a hazai játékosokban, ennek köszönhetően alakulhatott ki a jelenlegi keret, amely kimondottan erős válogatott maggal bír.
– Így van, mint mondtam korábban, egyikünknek sem okoz gondot a beilleszkedés. A Hypo elleni első tesztmeccsen is azon kaptam magam, hogy milyen jól megértjük magunkat Kovacsicz Mónival. Automatikusan előjönnek a régi reflexek. Azt hiszem, a Fradi számára is büszkeség, hogy ennyi címeres mezt viselő játékosa van, és remélhetőleg a London felé vezető úton ez a válogatott számára is előnyt jelent.

– Ausztriában beszélgetünk, ahol egy hétig csodálatos, minden igényt kielégítő környezetben hangolnak a bajnoki évadra. A hasonló lehetőségek hiányoztak az elmúlt években a Fradinál, de a külcsínyen kívül tapasztalt-e bármi mást, ami újdonságot jelent a felkészülésben?
– Régi társak közé érkeztem, de nemcsak az ilyesfajta külföldi edzőtábor újdonság a számomra. Edzőnkkel, Elek Gáborral ugyanis én még nem vettem részt alapozáson, 2008-ban az olimpia előtt gyakorlatilag a válogatottal készültem a szezonra, így először jut osztályrészül számára az általa vezényelt alapozás. Hogy nem nézünk könnyű hetek elébe, az már az első napon kiderült. Bevallom, teremben én még sosem futottam negyven kört, meg is szenvedtem, de ez csak a hasznunkra válhat.

www.nso.hu