E CSOPORT, 3. FORDULÓ. Távol a csúcsformától, de nem a csoportmeccseken kell maximumot nyújtani. Egy ponttal a középdöntőbe

A magyar válogatott a hajrában engedte ki a kezéből a győzelmet

Egészen az idegtépő végjátékig a magyar női kézilabda-válogatottnak állt a zászló a spanyol nemzeti csapat ellen a Franciaországban zajló női kézilabda-világbajnokság E-csoportjának zárónapján, Nimes-ben. Az ibériai rivális azonban az utolsó percben egyenlített, Németh András pedig hiába kért időt, a hátralévő 30 másodpercben már nem sikerült kiharcolni a győzelmet. Két pont helyett csak egyet vihetnek magukkal a mieink a középdöntőbe.

67 százalék. Ha ez egy témazáró dolgozat eredménye, akkor a felkészületlen, vagy szerényebb képességű nebuló aligha számíthat túl jó osztályzatra, be kell érnie egy gyenge elégségessel. Csakhogy ez még véletlenül sem egy iskolapadot koptató gyerkőc produktuma, hanem a spanyol kapus, Sanchez Bravo teljesítménye számokban. 14 perc alatt 9 magyar lövésből 6-ot hárított.

A helyzetet súlyosbítja, hogy ebben a periódusban a Mangue Gonzalez vezérelte dél-európai riválisnál a kemény, határozott védekezéshez hasonlóan a hatékony támadójáték sem volt hiánycikk. A félidő derekán 3-7 állt az eredményjelzőn.

A csoportküzdelmek zárónapján a magyar-spanyol mérkőzésnek jóval nagyobb tétje volt, mint azt első ránézésre gondolnánk. Továbbjutás ide, vagy oda, cseppet sem volt mindegy, hogy Németh András csapata a kvartett első vagy második helyéről jut a középdöntőbe.

Meglepetéssel kezdődtek, és meglepetéssel folytatódtak a csoport eseményei kedden. Merthogy a magyar válogatott vérszegény játéka, pontatlan befejezései és széteső védekezése legalább annyira volt váratlan, minthogy Kongó legyőzte Japánt 32-28-ra.

A játékrész hajrájához közeledve nem a Görbicz Anita vezérelte piros-fehér-zöld alakulat javult fel, hanem Jorge Duenas de Galarza együttese engedett ki, ennek eredményeképpen a felénél már csak egy találat volt közte (13-14). A

A 36. percben ott tartottunk, mint a 3. minutumban, döntetlen volt az állás. De mégis micsoda különbség. Vérten Orsolya góljával még csak 3-3 volt, Kirsner Erika találata után viszont már 17-17 állt a táblán. S ha már egyenlített, a vezetést is átvette a fordulás után magasabb hőfokon égő, egyre agilisabb Kirsner. Csakhogy megnyugodjon az első félidő játékát látva elbizonytalanodó népes magyar tábor, Görbicz kisvártatva megduplázta az előnyt (19-17).

Korai, megalapozatlan volt még a nyugalom. A 49. percben csőstül jött a baj. 21-21-es állásnál Tóth Tímeát kiküldték két percre, a spanyolok pedig hétméterest kaptak. Pálinger hiába fogta meg Mangue büntetőjét, a kipattanó után már tehetetlen volt (21-22). A forma ugyan hagyott kívánnivalót maga után jócskán, de a szívük a helyén volt.

Előbb a remek napot kifogó Kirsner egyenlített, Görbicz egy precízen végrehajtott hetessel pedig fordított. És fordult a kocka, mi játszhattunk létszámfölényben. Nem tudtunk élni vele. Izgalmasabb lett a vége, túlságosan izgalmas. Az utolsó percben egyenlítettek a spanyolok, újabb gólt már nem tudott szerezni a magyar csapat. Győzelem helyett be kellett érnünk döntetlennel, hiába lettünk csoportgyőztesek, kettő helyett csak egy pontot viszünk magunkkal a középdöntőbe.

Nagyon távol, fényévekre vagyunk a csúcsformától, de nem a csoportmeccseken kell a maximumot nyújtani. Bízzunk az eredményesebb folytatásban, a lengyelek következnek.