A népligeti, már-már megszégyenítő vereséggel szemben most volt hit és tartás a Ferencvárosban, így tisztes eredményt ért el a csapat Valceában. Az első félidő játéka ugyan nem sok jót ígért, de a lányok egy percre sem adták fel a küzdelmet, és igyekezetük gyümölcseként közelebb is zárkóztak a románokhoz. Mindeközben a Podgorica egy időntúli hetessel döntetlenre hozta a Viborg elleni csatát, így a Fradi messze sodródott a hőn áhított harmadik helytől. Most hiányoznak csak igazán a pontok Montenegróból...

Nehezen akart megszületni az első gól, de ahogy az Oltchim Pastrovics kapujába talált, megjött a hazaiak alapjáraton sem kicsi önbizalma. Hamarjában négy góllal léptek meg a kékek, s bár a lányaink fölkészültek az ellenséges hangulatra, talán eleinte bénítóan hatott rájuk a támadásaiknál előadott fölsiketítő füttykoncert. Zsiga Gyula már az első negyedórában időt kért, hogy a lendületben lévő ellenfél ne tudjon nagyon elmenni, és a tréner elképzelései részben be is váltak, hiszen nem sokkal később kollégája, Gheorghe Tadici is arra kényszerült, hogy letegye a zsűriasztalra a zöld kártyáját. Ezek után a hazaiak újult erővel estek a Fradinak - ami eredményességgel is párosult -, mi pedig általában kidolgoztuk az akciókat, ám az utolsó passz, vagy éppen a befejezés ritkán sikerült hiba nélkül. A lövések többsége így csemege volt Dinu kapusnak, ami oda vezetett, hogy a szünetben már közel akkora különbséggel vezetett a Valcea, mint Budapesten a lefújáskor.

A második félidő egyenes folytatása volt az elsőnek (tizeneggyel is vezettek mát a vendéglátók), de csak rövid ideig, mert Zácsik és Kovacsicz is ráérzett a góllövés ízére, no meg a cserekét pályára küldött Haris Kati is megfogott pár román próbálkozást. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a szünetben még csalódott, esetleg bosszús drukkerek derűsebb hangulatban figyeljék az eseményeket és kettőzött (hang)erővel szurkoljanak a csapatnak. Hiba lenne azt gondolni, hogy az örömtelibb pillanatok csak úgy jöttek maguktól: kellett hozzá a ferencvárosiak töretlen lelkesedése, illetve az, hogy a román csapat egységét Tadici megbontsa néhány cserével. A végén a Valcea egyik fegyverével, az indításokkal is gyakran élve a FTC volt az eredményesebb, így a lefújás pillanatában már olyan állást mutatott az eredményjelző, amiért a Fradinál erősebb csapatoknak sem kéne szégyenkezniük.

Bajnokok Ligája, D csoport, 4. forduló

Oltchim Valcea - Budapest Bank-FTC 34–28 (18–9)
Valcea, 2000 néző. V: Hansen, Pettersen (norvégok)

FTC: Pastrovics - Kovacsicz 8, Németh H. 2, Szucsánszki 2, Uhraková 3, Zácsik 6, Juhász 1. Csere: Haris (kapus), Kocsis 1, Soós, Szamoránsky P. 3, Szamoránsky A. 1, Ilyés 1. Edző: Zsiga Gyula
Oltchim: Dinu, Tolnai - kapusok, Beşe 1, Gatzel, Lecuşanu 2, Luca 2, Maier 7, Manea 2, Meiroşu 9, Cherăscu, Ţăcălie, Ivan, Olteanu 7, Stanca 4. Edző: Gheorghe Tadici

Kiállítások: 8, ill. 10 perc
Hétméteresek: 2/3, ill. -/-

Az eredmény alakulása: 5. p.: 4-0. 13. p.: 7-3. 23. p.: 14-8. 33. p.: 20-10. 41. p.: 26-17. 53. p.: 31-23